A túlfeszültség-védelem feladata, hogy a közvetlen, a közeli vagy a távoli villámcsapás, illetve kapcsolási folyamatok által a különböző villamos (erősáramú, gyengeáramú) hálózatokban galvanikus, induktív vagy kapacitív csatolás révén megjelenő túlfeszültségeket olyan szintre korlátozza, amelyek már nem okozhatnak meghibásodásokat, téves működéseket a kapcsolódó érzékeny elektronikus berendezésekben. A fellépő túlfeszültségek széles energia, feszültség és frekvencia spektruma miatt az egész épületre kiterjedő, egymásra épülő védelmi rendszert kell kialakítani, a külső villámvédelem önmagában nem elég az ilyen jellegű zavarok kiküszöbölésére.

A komplex túlfeszültség-védelmi rendszerek (lásd FÜGGELÉK) általában három védelmi zónát tartalmaznak, ehhez illeszkednek a durva (I. osztály „B”), a közép (II. osztály „C”), a kombinált (I+II. osztály „B+C”) és a finomvédelmi (III. osztály D) túlfeszültség korlátozó elemek. A készülékek cserélhető modulos kivitelűek (kivéve B fokozatú pólusonkénti két modulszélességű kiviteleket), a modulokon jelzőszem ad tájékoztatást a levezető állapotáról.